DALOK A MAGASFÖLDSZINTRŐL // Új kiadás

Aki Simon Márton verseihez fordul vigasztalásért, nem csalódik. Éppen azt fogja kapni tőlük, amivel át lehet vészelni egy magányt: igen, ez most ilyen. Meghalt egy anya. Elmúlt egy szerelem. Volt, nincs. Igen, most üresség van. De ez az üresség jó, most éppen ez kell, merte nélkül nincs jövő. Márpedig jövő igenis van. Erőt és tartást kap az olvasó ezekből a versekből.
Segítenek élni.

Kemény István

„Simon iróniája (hiszen magában az önreflexióban ennek a lehetősége mindig benne is rejlik), hangsúlyos hétköznapisága ellenszegül annak, hogy olvasója nagy, remek, megrázó versekről merjen beszélni, hogy átadja magát a költészet élményének – de mindhiába. Mert bizony igen jelentős és kiváló művek sorakoznak ebben az első kötetben – s minél többet olvassuk, annál több lesz belőlük.”

Kálmán C. György, Élet és Irodalom