András László // Egy medvekutató feljegyzései
„Akkor van vége, amikor vége van. És nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert ha vége van, akkor még folytatódhat ugyan, de ez nem jelent semmit. És nem akkor van vége, amikor másutt (máskor, mással stb.) basznak, hanem amikor vége van. És nem akkor van vége, amikor észreveszik, hanem amikor vége van, és nem is akkor, mikor kimondják, vagy kigondolják, vagy elhiszik, vagy meglátják, hanem amikor vége van. És nem akkor, amikor valami új elkezdődik, mert attól vége van, még nem kezdődik el semmi sem. Vége nem akkor van, amikor szakítanak, otthagynak, összevesznek, elmennek, lelépnek, kirúgnak, kiugranak. Akkor van vége, amikor vége van.”
Pesti Kalligram Kft.
Puha kötés, 237 oldal. 3590 Ft
Egy valószínűtlen, talán csak elképzelt világból érkezik meg Oneofus, a medvekutató egy nagyon is valóságos, de cseppet sem valószínűbb világba: a Hivatalba. Mintegy véletlenül csöppen bele, aztán szerelmes lesz, és itt marad. Megpróbál beilleszkedni a társadalomba. Egy számunkra nagyon is ismerős, de éppoly valószínűtlen közegben keresi a helyét. Akár szórakozhatnánk is rajta önfeledten, ha nem lenne a sorsában valami nyugtalanító. Nem léteznek hősök, a világ kész és alakíthatatlan, és van valami, ami egyszerűen nem fér bele: a boldogság. Mert ahhoz kívül kell lenni ezen a világon. De ha kívül van az ember, leginkább egyedül is van hacsak nincs óriási szerencséje. Miután főhősünk volt már kívül és egyedül, most megkísérel inkább belül boldogulni. Egyre jobban belebonyolódik a Hivatal rejtelmeibe, miközben karrierje is felfelé ível. Végül, mikor eljut a csúcsra, észreveszi, hogy már semmi sem maradt abból az emberből, aki valaha volt. Vagy mégis?
