Ráday Zsófia – A Csendkirály győzelmi beszéde

Ráday Zsófia versei egy mitikusan ismerős világba invitálnak, ahol a tét a kikényszerített rend megbontása, a nyelv felségterületének visszafoglalása. Ahogyan az ősi mítoszok, ezek a csodás karakterek átváltozásain végigvezető versek is a társadalom működését modellezik, kérdőre vonva a kényszerű szerepeket. A szomszéd gyerekek bogarak helyett országot boncolnak; az időzített e-mailek eposzi seregszemlét tartanak; a december mindenfelé kezet növeszt; egy anya pedig Föld-típusú bolygót dédelget keble alatt. Ebben a birodalomban csak az apját szabad idézni, ejti el a Csendkirály lánya, mielőtt az öreg babérjaira törne azzal, hogy képessé válik a hallgatásra. A gyakran groteszk hatást keltő, szédületes képek, az ismétléses szerkezetek és az egyedi szóalakok a múzsahegy káprázatos ormaira vezetnek, amely viharselyemből, sziklaködből, kőgyapjas párából, bércharmat gőzéből, pillecsontból és vaskönnyekből van felépítve. Ez a debütáló könyv szemtelenül játékos és hátborzongatóan komoly. A széthangzó kórusmű végül a nevettető csendben nyer feloldozást.

Áfra János